A szív parancsa

Egy srác szerelmes volt belém, nem volt csúnya..- régebben én is járni akartam vele. De nem tudtam, hogy a szívemre vagy az agyamra hallgassak? A szívem ezt mondta vagyis parancsolta: - Járj vele, ne bántsd meg. Szeret! Nehogy megbánt! Én csak a jót akarom neked!

Az agyam pedig ezt: - Ne, ne tedd! Tudod, hogy úgyis csak kihasznál. Ne foglalkozz vele, találsz sokkal jobbat, nem illetek össze!

Na most melyikre hallgassak? A szívem parancsolt! De tudtam, hogy rosszat csinálok. De mégis, mégis a szívére hallgat az ember, ahogy én is tettem, igaz- hogy rosszul. De igen, elkezdtem vele járni.. Az elején nagyon jól megvoltunk. Aki látott minket nem is gondolta volna, hogy szerelem van köztünk, úgy viselkedtünk mintha legjobb barátok lettünk volna, csak köztünk szerelem is volt. Vagyis én azt éreztettem. De miért nem az agyamra hallgattam, miért? Úgy is lett, nem szeretett csak kihasznált! Többet se hallgatok a szívemre, nem hagyom, hogy ő parancsoljon. Inkább az agyam, és a lelkem.