A szerelem tengere

Nyár volt. Elmentem nyaralni egy szigetre. Egy szigetre, ami a gyönyörű tenger mellett van. Egy hét, minden bajt kizárva. Nagyszerű. Az első nap, találkoztam egy nagyon helyes sráccal. Csak nekem jött és a koktél egyenest a gyönyörű ruhámon landolt. Hirtelen nagyon ideges lettem, és neki álltam, hogy: - Hogy lehet ilyen figyelmetlen, nagyon rég óta keresem ezt a gyönyörű ruhát.

Erre ő: - Bocsi, nem szándékos volt. Megveszem a ruhát, hol lehet ilyet venni? Mond meg nyugodtan, kifizetem!

-          Nem kell! Hagyd, nem lényeges. – Gondoltam magamba: Bárcsak ne látnálak soha többé!

De ez nem volt elég, egy szállodába mentünk. Ez még semmi, egymás melletti szobát kaptunk. Ez lehetetlen. Egyik este átjött és megkérdezte, hogy nem- e lenne kedvem vele vacsorázni.

-          Nem már vacsoráztam, bocsi majd legközelebb. – feleltem rá.

-          Akkor gyere csak igyunk meg valamit, hagy tegyem jóvá a ruhát.

-          Nem, majd legközelebb!

-          Jól van akkor, nem akarom erőltetni. További szép estét, szia.

-          Jó étvágyat, szia!

Lehetetlennek tűnt, hogy nem vette észe, hogy nem akarok vele vacsorázni. Sőt a hátam közepére se kívántam. Nem baj, hátha nem próbálkozik majd legközelebb. Másnap lementem a strandra, és ott is bele botlottam. Ez lehetetlenség. Meghívott egy koktélra, na jó elfogadtam, hátha lekopik. Közbe beszélgettünk párszót.

-          Sajnálom ami a ruháddal történt.

-          Semmi baj. Ki lehet mosni, remélem.

-          De ha ragaszkodsz hozzá megveszem!

-          Nem, nem kell.

-          Biztos?

-          Igen.

-          Jól van akkor. És hogy keveredtél ide? Erre a szigetre? Ide a gyönyörű tenger mellé?

-          Nyaralni jöttem.

-          Értem. Mennyi időre?

-          Egy hétre, és te?

-          Én már nem elsőnek vagyok itt, valahogy ez a sziget fogott meg nagyon. Elhatároztam, hogy meglátogatom újra. Gyönyörű hely. Én is nyaralni jöttem, egy hétre. Tegnap jöttél?

-          Értem, igen mesés ez a sziget. Igen tegnap.

-          Én is.

-          Értem, de viszont most megyek, köszönöm a koktélt.

-          Én is megyek. Igazán nincs mit, találkozunk még?

-          Szerintem igen, nem lesz nehéz nem találkozni.

-          Igen. Na szia.

-          Szia.

Ezzel elváltunk, normális srácnak tűnk, de a ruhám miatt még mindig haragszom egy kicsit rá. Telt- múlt az idő, eljött az indulás napja. Illedelmesen átjött és megkérdezte, hogy nem- e kell segíteni. Mondtam neki, hogy nem, de közbe beszélgettünk. Kimentünk a repülőhöz, senkit nem láttunk. Mondta a büfés srác, hogy a repülő elment. Ezen is összevesztünk. Na irány vissza a szállodába. De egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Valahogy egymásba szerettünk. Nem értem, hogy- hogy. De utána hallottam a hírt, hogy ennek a tengernek a neve: A szerelem tengere, mert aki ott van, rá talál a szerelem. Ez a sors, jó- hogy lekéstük a repülőt. Hisz nem találtunk volna egymásra. Azóta is együtt vagyunk.