Szeret,nem szeret..

Összejöttem egy nagyon helyes sráccal.. Az a hír járta, hogy mindenkit csak kihasznál. De én nem hittem el, hisz velem más volt mint a többi lánnyal, sokkal másabb. Nekem azt mondta, hogy megváltozott, hogy már csak engem szeret. Hittem neki, volt olyan barátnőm aki járt már vele, és azt mondta, hogy neki is ugyanezeket mondta, ugyanígy viselkedett vele.. A végén kiderült, hogy nem szereti.. De velem mégis már, olyan mintha a sors minket egymásnak teremtett volna. Már a jövőnket tervezgettük, de egyre többet veszekedtünk nagyon apróságokon. Pl. nem úgy raktam vissza a polcra az egyik képet, erre ő: - Már megint pakoltál, miért kell folyamatosan takarítanod meg pakolnod?

Erre én: - Miért? A kosz lepjen el minket? Jobb lenne ha csak ülnék, és semmit se csinálnék?

-          Igen, jobb, sokkal jobb!

-          Jó, akkor holnaptól kezdve nem csinálok semmit!

-          Úgy lesz a legjobb!

-          Szerintem is!

Ilyeneken összevesztünk, szerintem ez már nem normális! Valahogy véget kéne ennek vetni. De megfogadtam amit mondott, mert nagyon szerettem. Nem csináltam egész nap semmit. De olyan egy-két hét múlva már a por, a kosz kezdett már összegyűlni és már a szag is másabb volt. Nem bírtam ezt.

Mondtam neki: - Ha nem csinálhatok valamit, itt hagyom.

Erre ő: - Nyugodtan, menj csak!

-          Ennyire szeretsz, ennyit érek neked?

-          Igen, úgy is gyűlöllek. Csak azért vagyok veled, hogy legyen valakim!

-          Én azt hittem, hogy velem másabbul bánsz mint a többiekkel!

-          Te is olyan vagy mint a többi, vagyis az én szememben!

-          Jó ezt akartad? Elmegyek. Nem jövök vissza többet, a koszba úgy fulladsz bele ahogy akarsz, engem nem érdekel!

-          Menj, takarodj. Te tisztaságmániás!

-          Nem kell kétszer mondanod! Szevasz!

-          Szevasz

Ezzel elmentem. Nem láttam többet! Ennyi volt. Elegem lett! Többet nem bízom ennyire egy férfiba mint benne!!

Ne bízz sose idegenekbe! Mert csak kihasználnak, én is bele voltam zúgva és ő pedig nem szeretett!