Barátnőből ellenség

Egyik nap barátnőmmel tartottunk egy csajok napot. Pasikról beszélgettünk, ki helyes, ki nem. Kinek ki tetszik? Szóba került Paul Brenner. Na ő mindkettőnknek tetszett. Én, egyik nap beszélgettem Paullal, jól elvoltunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Annyira, hogy egymásba szerettünk. De nem tudom, hogy- hogy. Jött és kész. Hiába nem akartam, mert tudtam, hogy tetszik Leilának is. De nem tudtam parancsolni a szívemnek. Így még jobban beleszerettem. Azt éreztem, hogy amikor beszélünk füli ér a szám, és nagyon boldog vagyok, a szívem egyre hevesebben ver. Amikor találkoztunk, pirultam mint a paradicsom. Telt- múlt az idő. Megkérdezte, hogy járnék- e vele? Mit válaszoljak rá? Az igazat mondtam azt, hogy Igen. Elkezdtünk járni. Nem tudtam, hogy el- e mondjam Leilának. Úgy lenne igazságos. De már egy hete jártunk, és még nem mondtam el neki. Már két hete és még mindig. Amikor már a harmadik hete jártunk vettem egy lélegzetet amikor beszéltünk, és mondtam neki, hogy beszélnünk kell, fontos!

-          Erre ő: Valami baj van Emma?  

-          Nekem nem baj, de neked lehet, hogy az lesz!

-          Mond már mi az!

-          Nem tudom, hogy mondjam el..

-          Mondd már! – vágott közbe.

-          Ha hagynád, hogy folytassam elmondanám!

-          Bocsi!

-          Na tehát arról van szó, hogy járok Paullal. Bocsáss meg!

-          Micsoda? Hogy tehetted ezt velem?

-          Bocsánat!

-          Ezt sose bocsájtom meg neked!

-          De- de ez véletlen.. – dadogtam.

-          Igen, véletlen?

-          Igen, igen véletlen.

-          Véletlenül bele lehet szeretni az állítólagos barátnőd álom pasijába?  Gyűlöllek!

Erre már nem tudtam mit felelni igaza lett.  Olyan érzés volt mintha a szívemből egy farabot téptek volna ki, az utolsó szóval. Szörnyű érzés volt. Amikor találkoztunk, köszöntem neki és elfordult. Más körökbe forgott amióta összevesztünk, a kényesek körébe. Ha odamentem hozzájuk akkor így fogadtak: - Nézzétek csak, itt van a pasi lopó Emma! – nevettek utána.

Szörnyen  éreztem magam. Ellenség lett az én barátnőmből, szörnyű érzés. Nem volt kedvem élni. A szemembe is mondta  Leila: - Emma mi soha többet nem leszünk barátnők, ezzel az egy húzással ellenségek leszünk! – gúnyosan mondta.

Barátnőből ellenség lett.