Kamuból, igaz barátnő

Szia, szépség  - írt rám egy srác. Szia, köszönöm aranyos vagy. – válaszoltam  Mi is lehet ebben? Egyenlőre semmi. Beszélgettünk sokáig. Minden nap rengeteget. Kezdtem bele szeretni, és egy városban is laktunk.  Aranyos srác volt nagyon, Máté. Szépnek látott engem is, miért is ne? Hisz nem is én voltam a képeken.. – és Máté még osztálytársam is volt. Kicsit féltem, hogy mi lesz ha kiderül. Ez csak egy kamu fiók. Elkérte a telefon számom. Mit is mondjak neki? Miért nem tudom megadni a telefon számom? Gondolkodtam. Ezt válaszoltam.:

-          Ő, igen a telefon számom. Sajnálom de nem tudom megadni. 

-           Miért?

-          A telefonom a tanárnál már, megszólalt órán.

-          Értem, sajnálom. Lakás telefonotok nincs?

-          De  van, csak nem mindig cseng amikor hívnak.

-          Értem, érdekes baja van. Annak megkaphatom a telefon számát?

-          Persze. – leírtam neki.

-          Köszönöm. 

Cseng a telefon hallom. Nehezen felvettem. Beleszóltam:

- Igen, tessék Badóczki lakás.

-  Angelikával beszélek?

- Igen, és én kivel?

- Én vagyok az Máté.

- Máté?

- Igen, meglepődtél?

- Eléggé. J Pont olyan a hangod ahogy elképzeltem.

- A tied pedig hasonlít az egyik osztálytársam hangjához.

- Igen? – ijedtem meg.

- Igen- hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.. s, magam elé képzeltem helyes arcát aranyos mosolyát.

- Bocsi, de szakadozik a vonal. – dörzsöltem egy papírt a kagylóhoz. – Leraklak, szia.

Nagyon megijedtem. Főleg amikor azt mondta, hogy hasonlít a hangom az osztálytársáéhoz. Még pár alkalommal telefonáltunk. Amikor rá kérdezett:

-          Lenne kedved találkozni?

-          Hát nem is tudom.

-          Na, csak egy kis időre- győzködött.

Sikerült meggyőznie. Én hülye.. Meg kell valahogy oldanom ezt a találkozót.. De hogy? Mikor eljött a megbeszélt nap, találkoztunk. Oda jött hozzám és kérdezte:

-          Roni te kire vársz?

-          Én? Senkire. – pirultam el.

-          Valakire csak vársz, nem magadba ácsorogsz itt..

-          Egy fiúra. – feleltem neki és magam elé néztem. - Hát te?- kérdeztem.

-          Én egy lányra.

-          Értem, a barátnőd? Vagy csak haver?

-          Hát ő, hogy is mondjam. Neten ismerkedtünk meg.

-          Én.. – csordult egy könny csepp ki a szememből.

-          Mi a baj? Mi te?

-          Semmi. Azt szeretném mondani, hogy én sajnálom. – már nem csak egy könny csepp jelent meg a szemembe.

-          Mit sajnálsz?

-          Én vagyok az Angelika.

-          Nem, hisz te Roni vagy.

-          Nem érted?

-          Nem igazán.

-          Velem kell, hogy találkozz. Badóczki Angelika.. Egy kamu fiók. Amit én hoztam létre. – sírtam.

-          Ne sírj. – törölte le könnyem és megcsókolt.

                           Nehéz volt nem visszacsókolni.

-          Kérlek bocsáss meg. – súgtam fülébe.

-          Megbocsájtok. – csókolt  meg még egyszer.

-          Szeretlek, beléd szerettem Angelika ként, és Roni ként is.

-          Tudod, amiket beszéltünk a szavaidba szerettem bele.. az őszinteségedbe, nem a külsődbe. – felelte. – én is szeretlek, de nagyon.

Továbbra is sírtam, de nem a lelkiismerettől, a szomorúságtól. Hanem az örömtől. Szeretem, szeret ez a legfontosabb. Hisz azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ez így igaz. Az első csóktól egészem mostanáig együtt vagyunk, és leszünk mindörökké!