2013. július 13., szombat

Legjobb barátnak tartottam, de megbántam..

Hogy is kezdjem el. Nehéz, egy év után rászántam magam, hogy írjak erről. Néha ha vissza gondolok még mindig könnyek szöknek a szemembe. Egy évig volt a „legjobb” barátnőm, de kár volt rá legjobb barátként tekinteni, sőt barátként is. 2011 telén ismertem meg Csillát. A szomszédba jött műkörmöt  csináltatni. Mivel engem érdekelnek az ilyen körmös dolgok átmentem megnézni. Beszélgettünk, összeismerkedtünk. Facebook-on bejelöltem Csillát ott is beszélgettünk nagyon jól elvoltunk. Aranyos volt, kedves. Sokat nevettünk, úgy éreztem, hogy Ő az akire azt mondhatom, Igen Ő a Legjobb barátnőm, ha Őt bántod Engem is! Eleinte csak hétvégeken találkoztunk, a végén már szinte minden nap együtt voltunk. A későbbiekben rájöttem, hogy ez hiba. Egy olyan barátot dobtam el Csilláért aki 8 éve volt legjobb barátnőm. Amikor megzúzódott a lában az Ő nevét kiáltottam, Ő ott volt velem, szaladt, hogy segítsen! Telt múlt az idő.. és Csilla megismerkedett itt az utcában egy sráccal (roma). Én ismerem és tudom milyen, ki nem állhatom. Próbáltam Csillát „óvni” tőle, tudatára adni, hogy ő milyen. De a srác kezdte őt „meghódítani”, Csilla is kezdett szerelmes lenni bele. Ez ugye nekem nem tetszett. Amikor jött „hozzám” akkor is már nem velem volt hanem Sanyinál. A végén nagyon elfajult a dolog, azt mondta, hogy kb. 30percet lesz ott max. Erre fel, ott volt másfél órát. Csodálkozott, hogy miért vagyok ilyen. Sanyi meg ugye a rosszat tömte Csillába (rólam, velem kapcsolatos dolgok). Miközben nem is ismer.. Ő mit tud az általános iskolájával? Sanyi olyan, hogy kifekszik az úttestre, az utcán rak tüzet stb. De ez tetszett Csillának. Egyikszer is ott volt, nem bírtam tovább. Összeomlottam. A biciklijét kitoltam az utcára lefektettem az árok partjára. Ordibálva, tombolva mentem be. Az ajtóba belevertem és azt ordítottam: Miért? Miért? Miért velem történik ez? Ez lehetetlen! A földre estem, nem bírtam tovább. Órák hosszáig sírtam. Lehetetlennek tűnt, mint egy rossz álom. Ha tudod milyen egy olyan személyt elveszteni, akit szeretsz, megbízhatsz benne, minden titkod elárultad neki és mindent tudott rólad. Akkor megérted a helyzetem. Olyan volt mintha egy lélek halt volna meg bennem. Ugye a tombolásom elhallatszott odáig. De nem érdekelt. Muszáj voltam kiadni magamból. Tudtam, hogy röhögnek rajtam de nem érdekelt. Legszívesebben meghaltam volna, nem volt kedvem élni. Ez lezajlott, Csillával kezdtem újra barátkozni. Felmentünk a városba beszélgettünk minden oké volt. Azt hittem, hogy újra barátok vagyunk. De rosszul hittem. Közbe összejött Csilla és Sanyi. Szerintem nem illenek össze.. Csilla olyan 15-16 éves, Sanyi meg 23-24. Azért a korkülönbségeket fellehet mérni. Igaz a kor nem számít, de Csilla okos. Sanyinak meg általános iskola végzetsége van.. De rájöttem. Ennek így kellett történnie. Ha nem így lett volna lehet, hogy rosszabb lett volna. Nagyobb fájdalom ért volna. Így Niki még mindig a legjobb barátnőm. Szeptemberben lesz 10 éve. Sajnálom, hogy azt hittem Csilla az igaz barát! Egy tanács: Soha ne dobj el egy régi barátságot, egy újért! Nem éri meg, hidd el!!                                                      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése